Dr. Krizsa Ferenc

Mikor döntötte el, hogy orvos lesz? Mi vezette hozzá ehhez a döntéshez?

Fiatal koromban matematikus szerettem volna lenni. Mivel azonban családom régi orvos dinasztia, édesapám rábeszélt, legyek orvos-matematikus. Az egyetemi évek alatt tudományos kutató munkát a Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán végeztem, ahol dr. Falkay György professzor úr vezetésével a méhlepény adrenerg receptorait vizsgáltam. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba a szülészet-nőgyógyászattal; itt ragadott magával a műtő és a műtétek hangulata, és távolodtam el végleg az orvos-matematikusságtól. Még egyetemistaként, 1987-ben nyertem el a dr. Kaáli Nagy Géza professzor által alapított egy hónapos tudományos ösztöndíjat New Yorkba, az Albert Einstein egyetemre, ahol megismerkedtem a meddőségi kezeléssel, a humán asszisztált reprodukcióval.

Merre vitte az útja az egyetem után?

Az egyetem elvégzése után a Semmelweis Egyetem II. számú Női Klinikáján kezdtem el dolgozni. Érdeklődésem főként az ultrahang vizsgálatok, és a terhespathológia felé irányult. Tudományos munkám témája a méhlepény mikrocirkulációjának vizsgálata volt. A Női Klinikán aneszteziológusként is dolgoztam, amit nem kedveltem igazán, de sok szempontból hasznos volt. Bár nagyon jól érzetem magam, és nagyon sokat tanultam a Klinikán, 1996-ban boldogan mondtam igent az új kihívásra, Dr. Kaáli professzor megtisztelő meghívására, melyet követően 1996. júliusától Budapesten, a Kaáli Intézetben kezdtem dolgozni és az Intézet profiljának megfelelően a meddőség kezelésére fókuszáltam.

Hogyan küzd meg azokkal a helyzetekkel, amikor sikertelenséggel kell szembenéznie? Hogyan ad erőt azoknak a pároknak, akik a gyermekvállalással küzdenek?

Csakhamar rájöttem, hogy ez egy nagyon szép, de nagyon nehéz terület, ami jócskán megviseli nemcsak a pácienseket, hanem az orvosokat is. Legtöbbször nagyon nehéz kívülállónak maradni a kezelések során, a tényeket mindig őszintén elmondani, még ha fáj, vagy rosszul esik is. A feszültséget mindig próbálom oldani, leggyakrabban egyéni hangvételű beszélgetésekkel. Szeretem, ha a beteg érzi és tudja, hogy mindent elkövetek és megteszek, hogy a kezelés sikeres legyen.  Persze a siker nem csak rajtam múlik; ez csapatmunka, amelyben a csapat minden tagjának szerepe van, a biológusoknak, a nővéreknek, az asszisztenseknek. Véleményem szerint a biológiai labor munkája kulcsfontosságú. Azonban sajnos tudomásul kell venni, hogy a siker ritkább, mint a sikertelenség még a legnagyobb odafigyelés mellett is, még ha mindent elkövetünk és megteszünk, akkor is. Így a napi rutinban, a kezelések során több a könny, mint a mosoly. Néha nem könnyű a páciensekkel megértetni azt, hogy ez biológia, ráadásul a tudásunk véges, és mi sem tudjuk mindig a sikertelenség valódi okát.

A meddőség előfordulása évtizedek óta növekszik, napjaink igen gyakori problémája. Ennek sok oka van, de jelentős szerepet játszik benne, hogy a gyermekvállalás tervezett időpontja jelentősen kitolódott. Sokan azt hiszik, hogy végső esetben majd 42-43 éves korban IVF segítségével esnek teherbe. Elkeserítő, de szembesülni kell vele, hogy ebben az életkorban a sikerességi ráta csupán 5% körüli. Ezt sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Persze szeretem megadni a várható alacsony eredményességű pácienseknek is az esélyt, még ha tudván tudom is, és el is mondom, hogy sokszor igen alacsony a várható eredményesség. Az eljárás legfontosabb oldala ugyanis az emberi oldal. Fontos, hogy a páciens nyugodt lélekkel elmondhassa, hogy mindent megtett a lehetőségeknek megfelelően, hogy gyermeke legyen.

Azonban, ha reménytelen az ügy, akkor lebeszélem a hozzám forduló párokat a kezelésről. Ilyennel is sajnos, nap, mint nap találkozom. Fontosnak tartom, hogy mindenkit egyénileg kell kezelni, a részletes kórtörténet megismerése után ki kell vizsgálni, és nem szabad késlekedni a kezeléssel. Véleményem szerint, ha egy pár nő tagja fél éven belül nem esik teherbe, már érdemes egy-két vizsgálatot elvégezni. Sőt mivel 40 éves életkor felett az IVF eredményessége rohamosan csökken, így azt szoktam javasolni, hogy 38 év felett már három hónap után érdemes „szétnézni”, hogy a spontán terhességnek van-e reális esélye. Annak örülök, ha nem is kell asszisztált reprodukciót végezni, hanem a kivizsgálások során diagnosztizált problémát „kikalapálva”, spontán terhesség jön létre, a páciens lehető legkisebb - biológiai, fizikai, pszichés és anyagi - megterhelése mellett.

Szeretem teljes szívvel-lélekkel végezni a munkámat. Döntően a szakmámnak élek. Amit csak lehet, megteszek, hogy a meddőség kezelése sikeres legyen.  Új munkahelyemen is páciens központú ellátást szeretnék nyújtani, a betegek lehető legnagyobb megelégedettségére.

Vizsgálatok

Közösség

Ne maradjon le semmiről, nézze meg közösségi oldalunkat!

Tovább

Youtube

Videóink.

Tovább
Powered by WEBAPIX
Visszahívást kérek