Dr. Berényi Pál PhD

Mikor döntötte el, hogy Ön márpedig orvos lesz? Mi segítette hozzá ehhez az elhatározáshoz?

Orvos családból származom, apám baleseti sebész, ortopéd főorvos volt, 11 éves koromig a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, az I.sz. Sebészeti Klinika majd később az Ortopédiai Klinika épületében laktunk, tehát a beteg emberek, a betegekkel való törődés, azok sorsáért érzett felelősség gyermekkorom óta jelen van az életemben.

Bár abban az időben ez nem volt általános, de az egyetemen dolgozó orvosok mind beszéltek idegen nyelvet, és mivel a külföldi („nyugati”) folyóiratok a nehezebb időkben is mindvégig elérhetőek voltak, lehetőségük volt a szakmai fejlődést követni. Az újabb módszerek és lehetőségek keresése, a tapasztalatok megbeszélése folyamatos volt: ebben a közegben nőttem fel, nem lehetett kétséges, hogy milyen pályát fogok választani.

Miért pont urológus lett? Mi tetszett meg Önnek ebben a szakmában?

Az urológiának a sebészetről történő leválása világszerte az 1960-as és 70-es években zajlott le, tehát egy új, nagyon dinamikusan fejlődő területről van szó, s mint minden új, sokkal vonzóbb egy fiatal számára, mint az, ami megállapodott, hagyományos.

Meséljen kicsit erről a területről! Milyen esetekkel foglalkozik?

Az urológia szépsége a sokrétűségben és változatosságban rejlik. Az urológiai betegellátás skálája a gyógyszeres kezeléstől a kisebb, helyi érzéstelenítésben járóbeteg ellátásban elvégezhető ambuláns beavatkozásokon át a legnagyobb, legösszetettebb radikális műtétekig terjed. Például húgyhólyag eltávolítása majd új hólyag képzése valamely bélszakaszból. Ugyanígy a diagnosztika is sokrétű, a laborvizsgálatoktól a képalkotó eljárásokon át az endoszkópos vizsgálatokig számos területen kell otthon lenni.

Gyakran kerül szembe kihívásokkal, „nehéz ügyekkel”? Amikor igen, mi motiválja?

Az eltelt évek nyilván segítenek abban, hogy valamiről gyorsan helytálló véleményt tudjunk kialakítani, azonban az orvoslásban nagyon sok a kivétel, gyakran jelen van a „DE”, ezért nagyon fontos, hogy megőrizzük, és folyamatosan ébren tartsuk az érzékenységünket arra, hogy észrevegyük azt a legapróbb jelet, adatot, ami nem illik megnyugtatóan az elképzelt képbe, és legyen erőnk ennek figyelembe vételével mindent még egyszer újragondolni.

Milyen tevékenységeket végzett orvosi pályafutása során?

Harmincöt éve vagyok orvos, ebből az első 15 évet egyetemi klinikán, majd 10 évet főorvosként nagy forgalmú kórházakban illetve az utóbbi 10 évet saját magánpraxisomban töltöttem.

Ez a hosszú idő és az egymástól eltérő jellegű munkahelyek lehetőséget adtak arra, hogy az urológia szinte minden területével foglalkozhassak, nagyon sokféle beteggel és betegséggel találkozhassak.

A legizgalmasabb talán az, amikor a technikai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy egyes, korábban a beteg számára megterhelőbb vagy veszélyesebb beavatkozások „megszelídüljenek” és kevesebb megterheléssel, biztonságosabb módon elvégezhetőek legyenek: ilyen például a bipoláris plazma vaporizáció a jóindulatú prosztata megnagyobbodás vonatkozásában.

Van-e olyan tevékenysége/publikációja/kutatása, amelyre nagyon büszke és szívesen mesél róla? Ha igen, mi az?

Különösen a pályafutásom első felében nagyon sok tudományos munkát végeztem, igyekeztem a gyakorlatot, a gyógyítást érintő problémákra választ keresni. Németországban gyártott találmányunk kapcsán 1995 óta vagyok a Német Urológus Társaság (DGU) rendes tagja, ahová csak két professzor ajánlásával lehet felvételt nyerni. Legbüszkébb természetesen a 2011-ben korábbi tudományos tevékenységemért kapott „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje” kitüntetésemre vagyok.

Mivel tölti szívesen szabadidejét?

Szabadidőm egy része is természetesen az urológiáé, hiszen az új irodalom olvasása, szakmai levelezés nem történhet betegellátás közben. Jut azonban idő egyébre is: a kikapcsolódást jelentő természetjárásra, illetve a lovaglásra.

Vizsgálatok

Közösség

Ne maradjon le semmiről, nézze meg közösségi oldalunkat!

Tovább

Youtube

Videóink.

Tovább
Powered by WEBAPIX
Visszahívást kérek